Rachel Stevens

A most 27 éves énekesnő az S Club 7 nevű, héttagú fiú-lány vegyes popcsapatból nőtte ki magát trendi elektropop-dívává, ami ugyancsak nem egy szokványos karrier. A valóban kiskorú rajongótáborra szabott S Club 7 2003-as feloszlása után az egyik legszexibb brit celebrityvé választott Rachel Stevens maradt a csapat egyedüli sztárja, aki reményekkel nézhetett szólókarrierje elé. Ehhez előbb Cathy Dennist hívta segítségül (ő írta többek között Kylie Minogue legnagyobb slágereit), illetve Robbie Williams "házi szerzőjét", Guy Chamberst. Ennek eredménye volt a Funky Dory című első nagylemez.

Ezután jött "az igazi", a norvég Richard X, aki mesterien ötvözte a nyolcvanas évek hűvös elektropopját a modern, slágeres hangzással, és ennek lett köszönhető a tavalyi Some Girls, Rachel eddigi legnagyobb sikere. Ha párhuzamot keresünk a Rachel Stevens - Richard X együttműködésre, egyértelműen a Goldfrapp glam-diszkója ugorhat be (Strict Machine vagy az Ooh-La-La például), bár az is igaz, hogy Rachel saját személyiségéből jóval kevesebbet mutat meg, mint Alison Goldfrapp. Annál érdekesebb viszont, hogy a kezdetben egyáltalán nem slágeres Goldfrapp harmadik lemeze hatalmas siker lett Nagy-Britanniában, addig a tinipop langyos vize helyett egyre markánsabb hangvételű dalokkal jelentkező Stevens szép lassan elvesztette tinédzser rajongótáborát.

Idei kislemezei (Negotiate With Love, So Good, I Said Never Again (But Here We Are)) hiába remekül sikerült darabok, csak a brit lista 10. helye körül értek célba, és a héten megjelenő második lemez, a Richard X mellett két dal erejéig a Xenomaniát is csatasorba állító Come And Get Me sem szerepel fényesen. Ezek szerint a szélesebb közönség már nem vette a lapot, míg a szofisztikáltabb popzene rajongótábora nem találta elég hitelesnek Rachelt, ami a lemez ismeretében igen nagy kár.

Forrás: origo.hu